A Természettudományi Múzeumban nyolc fontért adnak egy gallyat

Hová vigye az ember a gyereket? A Természettudományi Múzeum jó választásnak látszik, akármelyik városról, akármekkora gyerekről van szó. Aki meglátogatja Londont, annak tiszta szívből ajánlom. (Gyerek nélkül is.) Egy nap az ingyenes kiállításokra se elég. A spórolósok vigyenek magukkal szendvicset, mert a múzeumban nagyon drága a harapnivaló! Nem kell szégyellni, a helybeliek is sokan így tesznek, lent van egy nagy helyiség asztalokkal, kifejezetten azoknak, akik háromnapi hideg élelemmel készültek.

Eddig mindig hosszú sor volt kint, meglepetésemre most egyből bejutottunk. A Life in the Dark, Élet a sötétben kiállítást akartuk megnézni (január 6-ig tart, felnőttnek £11.50, tizenhat alattiaknak ingyen, csak legyen felnőtt velük). Akkor is jó ötlet, h senki nem ért angolul, nem csak látványos, hanem tapintható és szagolható is. Két kitömött róka, egy borz, egy félfülű nyúl, mindenféle tengeri szörnyek és ízeltlábúak puha műanyagmodellje tapogatható. A róka bundája sprődnek látszik, pedig akár a pehely. Van hőkamera, állathangok, (bagolyfiókáé is, ez később fontos lesz), az ételük illata (valahogyan meg kell találniuk az éjszakai állatoknak is). Denevér barlang és mélytengeri szimuláció.  Elektromos teret érzékelő tengeri herkentyű modellje. Biolumineszencia és rövid, informatív magyarázatok. Aye-aye kitömve is, csontváza is.

20180804_150627Állítólag így nézek ki, mikor éjjel felébresztenek a macskák.

Az egész kiállítást hangulatos sötétségben járjuk be, a vitrinek világítanak. Szerte ülőhelyeken és egy rövid mozi alatt pihentettük a csülkeinket. A gyerek kezét nem kell fogni (akkor nem tudná használni az interaktív darabokat), elveszni nem tud, mert egy irányban halad a kiállítás. (Mi mindig biztonságban éreztük magunkat. Kisebb korában elvesztettem itt többször, rutinunk van.)

A kiállítás végén stratégiailag elhelyezett bolt van. Egy csomó mütyürt, pólót, könyvet, satöbbit lehet venni, a törékenyebb darabok magasabban vannak, a milliom műanyag lófasz a gyerekek keze ügyében.

20180820_232725.jpg

A fiam egy papírdobozzal tért vissza, hogy ezt szeretné megvenni. Bébi bagoly hívó. Valami agyag síp derengett fel bennem (nyilván törékeny, azért  van dobozban), biztos kézműves munka. Megkérdeztem még egyszer, ezt szeretné-e, komoly arccal rábólintott.

20180820_212528.jpg

Mikor megláttam, a könnyem csorgott a nevetéstől. Nem hittem el, hogy ekkora madár vagyok! Nem akartuk kibontani megvétel előtt, törékeny(nek látszott), ugye. Vissza nem váltottam, ez az összeg a múzeum támogatására megy. Egyébként ugyanolyan hangja van a rovátkolt gallyacskának, mint amikor fűszálat szorítunk a két hüvelykujj ízületei közé, és jól megfújjuk.

A fűszál hangosabb.

http://www.nhm.ac.uk/visit/exhibitions/life-in-the-dark.html

20180820_214537.jpg

Utószó: revideálnom kell a posztot, elővettem es magam is belefújtam, hangos. Csak a gyerek túl finoman lehellt bele. Tüzetesebb vizsgálat után rájottem, hogy nem rovátkolt, hanem kettészelt és újraragasztott a gally, és egy húr rejlik a közepén. Csak akkor látszik, ha a fény felé fordítom.

A Természettudományi Múzeumban nyolc fontért adnak egy gallyat” bejegyzéshez 4 hozzászólás

    1. Köszi. Felig-meddig kénytelenségbôl irok, jobban szeretek olvasni, de a London kornyeki muzeumokrol, gyereknek valo dolgokrol tenyleg irnek egy sorozatot. Legalabb lesz temam egy idore, amig ide nem talalnak tobben. Ha :-).

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s